Sergő Z. András

Üdv, jóbarát!

Jártam Wimbledonban és Szentendrén. Ez utóbbi az első otthonom, a második a Palotanegyed. Mert ott (is) dolgozom, már ha éppen nincsen járvány. Az elsőben ismerem a legtöbb embert, a másodikban a legtöbb zeg-zugot. Szeretem a gombapörköltet (például), de nem szeretem, ha lassabban haladok a munkával, mint szeretném. Szeretem az embereket, szerencsére sokat ismerek, és sokra számíthatok. Némelyekkel moziba, színházba, másokkal meccsre járok. Vagy csak beszélgetni. Szeretem, hogy ilyen sokfélék vagyunk, még ha nem is értünk egyet mindenben. Ez talán a legnehezebb, de a legszebb is az egészben.
Ez a kép meg ugye Wimbledonban készült. Amikor ott jártam, feltettem Facebookra, és odaírtam: „Most már meghalhatok.” Majd jött egy jófej komment: „Inkább ne hallj meg!”. Szerintem neki van igaza.