Sziget Fesztivál 2017

„A sztori, mivel holnap henceghetsz” – vagyis első Sziget élményem 7 pontban

augusztus 14, 2017

Összeszedtem 7 pontban, mire emlékszem a Sziget szombatjából. Azoknak, akik már voltak sokszor, néhány pont valószínűleg ismerős. Igyekeztem azonban egészen szubjektív szempontból megközelíteni a dolgokat, így lehetnek olyanok, amik inkább rólam szólnak.

1. Igen, ez az első, én ilyen lúzer vagyok

Furcsa mód hamarabb mentem közepes méretű filmfesztiválra külföldre, minthogy a kontinens egyik legnagyobb zenei fesztiváljára eljutottam volna saját szülővárosomban. Sőt egyáltalán zenei fesztiválon is csak egyszer voltam Zamárdiban (nem, nem a Soundon), de az más kávéház. Sokáig nem volt divat, aztán általában vagy akkor táboroztam valahol, vagy lent voltam a Balatonon, vagy ha éppen itthon, akkor elbambultam, vagy sokallottam a napijegy árát olyan együttesekért, akiknek nagy részét nem is ismerem (erről később). Tavaly azonban utolsó megmaradt kultúra utalványaimat kellett még a decemberi lejárat előtt elkölteni. Kéznél volt egy olyan opció, amit vagy felhasználhatok, vagy túladhatok rajta.

Hogy az előbbi mellett döntöttem, abban nagy szerepe volt a Mozduljunk ki! egyesületnek, ami fő feladatának tartja a hozzám hasonlóan kerekesszékkel élők szórakozási lehetőségeinek javítását. Egyik dolog ugyanis egy helyszín megközelíthetősége, de hogy igazán jól érezd magad, ahhoz nem árt némi személyi segítség. Körülnézhettem volna persze akár ismerősi körben is, de őszintén kíváncsi voltam a működésükre. Egy közös Wellhello koncert a Budapest Parkban jó volt főpróbának, hogy meglássam, mennyire jó fej módon állnak a kérdéshez a jellemzően a Pető Intézet köreiből indult egyesületnél. Nem csoda hát, hogy a Szigeten már „régi ismerősként” fogadtak erre az egy napra is. Ezúton köszönöm különösen Orsi és Dani segítségét, akik itt vagy ott segítettek a teljesebb Sziget élményben.

 

2. Sokba fáj itt berúgni

Amikor elkezdtem összegyűjteni, mire is emlékszem ebből a néhány órából, rá kellett jönnöm, hogy elég sok mindenre. Tisztességesen felönteni a garatra ugyanis egy ilyen fesztiválon nem olcsó mulatság. Azt mondják, ez a külföldiek pénztárcájának van kitalálva, ami hát idehaza kicsit soknak tűnhet. Hamburger 3,000-ért, egy pohár görögdinnye 1,800-ért, palacsinta 1,300-ért, pizzaszelet 3 euróért és még sorolhatnám. Majdnem hogy „két koktél 47 ezer”. Persze van ebben bőven divat is, fullba van nyomva a szigeti street foodot, hogy minden fancy dolog egyben legyen, aztán ez az egész lehet szétinstázva.

Nem kizárt azért figyelni a dolgokra, és így is jól ellenni. A fesztivál távoli pontján eldugva, de azért működik egy Aldi viszonylag elfogadható árakkal, de a vacsorám is egy útszéli Foodbox hűtőből kandikált kifelé 1,000 Ft-ért. A fröccsöt sem vetettem meg néha, így egész napos költésemet 3,000 Ft alatt tudtam tartani. Ez mondjuk valószínűleg világrekord, de nem gasztrokulturális élményekért mentem, hanem hogy legyen energiám a nagyszínpad előtt.

Sziget Fesztivál 2017

Benedek Varga, Rockstar Photographers – 2017.

3. A Sziget valóban nemzetközi

Érdekes dolog mindent nemzetközinek hívni, ahol már megjelennek a felvidéki magyarok szlovák ismerősei. Persze tudtam én a Szigetről, hogy a kezdetektől fogva több van benne, de a tapasztalat ennél sokkal durvábbat mutatott. Szlovákok, csehek, oroszok persze. Hogy fél Németország nyáron Magyarországon van, azt is megszoktuk. Angolok és franciák szeretik a jó zenét, persze, hogy itt vannak. De meglepően sok zászlót láttam Európán kívüli országokból. Mexikó, Ausztrália, arab országok, távol-keletiek, brazilok és persze az USA.

Érdekes volt még látni a nemzetek színpadok közötti megoszlását. Amikor „főműsoridőben” a nagyszínpad előtt egy gombostűt nem lehetett letenni, szinte alig voltak magyarok. Ők valahogy mint a Petőfi színpad környékén gyülekeztek. (Na jó ez most durva általánosítás volt.) Ennél nemzetközibb eseményt itthon csak a nemrég véget ért vizes VB-n tapasztaltam, de az csak most volt egyszer, ez pedig minden évben így megy. (Illetve ilyen lehet még a Hungaroring a Forma 1 idején, csak azon nem voltam sose, és nem is tervezek. Igaz, Szigetet sem terveztem sokáig.) Ebben a nemzetközi kavalkádban pedig van valami felemelő, ami nekem sokkal jobban tetszett bármelyik koncertnél.

 

4. A szembejövő arcok

Most, 24 órával az első Sziget élményeim után legkevésbé a szembejövő embereket tudom feledni, és talán pont ez az, ami a leginkább megragadott az egész fesztiválélményben. Szombat este a nagyszínpad melletti főúton több ezer ember arcát látod szembe jönni, és kevés az, amelyik nem mosolyog. Sőt, amelyik nem mosolyog rád, és várja hogy visszamosolyogj! Amelyik automatikusan és azonnal segítőkész, amelyik kezet ráz veled csak úgy, vagy talán valami elismerés féleképpen, „de jó hogy itt vagy” érzéssel a szemében. Amelyik „free hug” feliratú pólóban egyértelműsíti nemzetközi jelzéssel, hogy mit szeretne. Amelyik megkínál a söréből, vagy éppen máshogy nem tudja kifejezni örömét, mint hogy velem mint vadidegennel találkozott, mint hogy megosztja velem a vacsoráját – ezt azért inkább köszönettel nem fogadtam el, de attól még über jófej. Ja és a több ezer emberből talán kettő volt beszívva vagy ázottabb a kelleténél.

Azt, hogy mindenki kedves, mindenki elhatározza, hogy most ide magát jól érezni jön, és ezt látja a másikon is, ilyen azért van sok helyen. Éppen talán az előbb említett vizes VB-n is. Itt azonban mégis hatványozottan éreztem ezt; úgy is mondhatnám, terápiás céllal is érdemes ilyen helyekre járni.

Sziget Fesztivál 2017

Photo: Zsolt Furesz – www.kepben.hu

5. A Sziget nem az én zenei világom

Kicsit megnyugodtam, amikor ottlétem előtt egy nappal megnéztem a nagyjából velem egyidős vlogger, Magyarósi Csaba beszámolóját, aki feleségével úgy kezdi: „Senkit se ismerünk. 30 fölött az ember már elveszti a fonalat.” Szerintem mondjuk ez elsősorban nem kor kérdése, mert én 6-8 évvel ezelőtt sem tudtam, ugyanakkor egy Fishing on Orfű fesztivál nagyszínpadát valószínűleg fejből végigénekelném. De hát ez mégis csak messzebb van, ráadásul rosszabb időpontban. Marad hát a Sziget, de talán a fenti pontokból is látszik, hogy elsősorban nem a zenei válogatás, hanem a körülötte lévő plusz miatt. És valóban: az aznapi fellépők 90 %-át még csak nem is hallottam, na jó, persze rákeresve a YouTube-on egy-két ismerős dallam azért akadt. A maradék 10 % nagy része magyar.

De ha már így, akkor álljon itt a teljes listám sorrendben: 1. Halott Pénz (nagyszínpad), 2. Akkezdet Phiai (Petőfi színpad), 3. Magnifico (világzenei színpad), 4. Galantis (nagyszínpad), 5. Fran Palermo (sajnos csak a vége, Petőfi színpad), 6. Goran Bregovic (sajnos csak az eleje, világzenei színpad).

 

6. Zenei fesztivál persze nem lehet zenei élmény nélkül

Az ugyanis nem lehet kifogás ilyen esetben, hogy nem ismerem a zenekart. Szerintem egy ilyen fesztiválon pont az a legjobb, amikor bekeveredsz egy noname együttes koncertjére, ami aztán rendesen pörög. Így jártunk a Magnifico nevű szlovén – kicsit cigány, kicsit latin zenét játszó – együttessel a világzenei színpadon, ahol azért rendesen megmozgattak mindenkit. Különösen nem az én zenei stílusom továbbá az elektronikus, de valahogy felkeveredtem a nagyszinpad elé a kerekesszékeseknek felállított tribünre. Innen látni a Galantis nevű svéd formáció teljesítményét egyszerűen epic. Zeneileg nem értek hozzá, de a vizuális élmény, ahogy a színpad közepén két csóka tekergeti a lemezeket, és erre több tízezren együtt mozdulnak, hozzá a színpadi látvány- és hangtechnika, hát az nagyon rendben volt. Nehéz összehasonlítani, hiszen nincs alapom, de másnap beleolvasva a sajtóba, valószínűleg nem volt rossz ötlet véletlenül arra tekeregni.

(Itt jegyzem meg: a rendezők azért jól fel vannak készülve kerekesszékesek érkezésére, bár van még mit javítani. Külön kemping van nagyon jó helyen, benne akadálymentes mosdóval és zuhanyzási lehetőséggel. A színpadok vagy teljesen egyedül vagy kis segítséggel megközelíthetőek, az eljutás nekem szinte mindenhova teljesen egyedül ment. A kajálós helyek azért már nem állnak ilyen jól. Külön flash volt az előbb említett tribün a nagyszínpad előtt. Egy nagyjából három méter magas emelvény, amiből az egész színpad és az előtte lévő óriási tömeg eszméletlen látványa tárul elénk. Kisebb koncertek esetében – pl. Halott Pénz délután – el lehet vegyülni a tömegben, amikor pedig kirakják a megtelt táblát, a legjobb fent maradni.)

Sziget Fesztivál 2017

photo: [ Sandor Csudai ] . www.facebook.com/csudaisandor

7. #nopicture #sziget

Nem készült egyetlen fotó sem. Amikor ott voltam, nem akartam úgy, hogy „csak pózolok, hogy legyen lájk”. Bejutni napijeggyel a K-hídon – ott gyorsan egy fénykép karszalaggal, hogy megjöttem. Beérkezés után Sziget feliratnál „gyere, kicsapom az ingből a mellszőrömet, nyomjunk egy szelfit zabmeg, különben nem létezik, hogy itt vagyunk”. Kajafotó, nagyszinpad alap, random ismeretlen zenészek és celebek stb. Ami ott éppen különlegesnek tűnik, másnap veszed észre, hogy tele van vele az Instagram és a Facebook. Egyedül azt sajnáltam, nem csináltam olyan gyűjteményt, amiben megörökítem az összes zászlós embert, minden országból egyet.

Szóval az egésznek elejét akartam venni, így aztán maradnak a sziget.hu fotói illusztrációnak. Persze mit mondjak, az egy ponttal feljebb említett Galantis koncert teltháza előtte a tribünön a lézershow kellős közepette ennyi még beleférhetett volna: „Alattvalóim éppen hátat fordítanak.” Nem baj, majd jövőre. Csak néhány pillanatra kell legyőznöm konzumidióta ellenérzéseimet.

Fotók forrása: sziget.hu