Petőfit szavalni tornacipőben – ötödször Pilvaker március idusán

március 17, 2017

Hogyan lehet régi tartalomhoz új köntöst keresni? Ez talán a legfontosabb kérdés mindig, amikor valamilyen kulturális értéket szeretnénk továbbadni. És noha a mai magyar rap és hiphop zenéje – leginkább korosztályi alapon – bőven tud megosztó lenni, a Pilvaker jelentőségét nehéz elvitatni. Ha valami el tudja vinni Petőfit és Aranyt a mai tizenévesekhez, akkor az mindenképpen megéri a figyelmet.

Idén már ötödik alkalommal rendezték meg a Pilvakert, amiben fiatal magyar művészek a magyar költészet ikonikus verseit interpretálják saját stílusukban, segítségül hívva a zene, a színház és a kreativitás erejét. Egyfajta ars poetica is lehet ez a definíció, ami 2012 óta szépen lassan fogalommá nőtte ki magát. A 2012. március 14-én az Anyám tyúkja feldolgozásával debütáló műsor vagy inkább műfaj kezdetekben még erősen a rap és a hiphop szubkultúrájában érezte jól magát: a többnyire a MR2 Petőfi Rádió ismert alakjai, Diaz, a Punnany Massif, Sub Bass Monster hozták össze az akkor még undergroundnak számító programot, amihez később újabb irodalmi feldolgozások és a mainstream egyre nagyobb érdeklődése társult.

Két év múlva már a szélesebb közönség által is ismert arcok és a Petőfi rádió / M2 páros közvetíti a megújult Erkel színházba költözött, 1848 néző előtt előadott darabot. Kautzky Armand, Szervét Tibor, Kiss Ádám, Jakab Juli – aki pedig rendezi őket: Szente Vajk, a Madách Színház színésze és rendezője. Mindezekkel együtt pedig átkerült az ünnep napjára, vagyis március 15-re, ami kicsit talán tovább emeli a rangját a szélesebb közvélemény szemében. Nagyjából ez a trend folytatódott a következő évben is. 2015. március idusán ismét az Erkel Színházban, ismét Kautzky és Kiss Ádám műsorvezetése mellett, ami egyértelműen mutatja a szándékot: megszólítani a tizenéveseket, de komolyan vehető programként felmutatni az idősebb, konszolidáltabb korosztály és kulturális érdeklődők számára is.

Az ünnepi műsorok között a Pilvaker brandje alatt megjelennek további irodalmi feldolgozások is: Petőfi, Arany János, József Attila és Kosztolányi Dezső is. Két éve debütált az első olyan feldolgozás is, ami teljes egészében az eredeti szöveget vette alapul: Csokonai A reményhez című versét tavaly a Petőfi Szeptember végénje követte.

Az idei Pilvaker már harmadszor került az ünnep estéjén az Erkel Színházba. Idén is erősödött a tendencia: az ismert keretek között működő színházi világ és az alternatív zenei műfajok tudatos keverése. Az amúgy filmrendező Szabó Simon rendezésében idén a korábbiaknál nagyobb hangsúly volt a színház és a népzene jelenlétén, ugyanakkor megmaradtak a korábban ismertek: Fluor Tomi, Diaz vagy a Halott Pénz. Hámori Gabi egyértelműen a klasszikus színházi vonalat hozza, Szabó Kimmel Tamás pedig közvetítő figura a szokásos művészetek iránt kevésbé fogékonyak és a szintet a kőszínház falainál meghúzók között. Az idei év talán legszebb epizódja Járai Márk, a Halott Pénz rapformáció énekesének Arany Janos-feldolgozása az idei jubileum alkalmából: a Letészem a lantot egy szál gitárral sokakat megindított.

 

De szerethetővé teszi ez az irodalmat?

Gondolhatnánk, hogy nem újdonság ez: verset feldolgozni dal formájában, amikor a vers maga is egy dal, nem számít hírértékkel. Hiszen a Szabadság, szerelem című Petőfi verset nemcsak a Halott Pénz dolgozta fel, de 40 évvel ezelőtt Koncz Zsuzsa is. Mégis mi akkor itt a novum? Talán semmi, de talán pont annyi, mint amennyi 40 évvel ezelőtt a hasonló feldolgozások idejében. Ami akkor újdonság volt az ’50-es években születetteknek, az most ugyanazt jelentheti a ’90-es generációnak.

A kérdés sokkal inkább az, valóban jelenti-e, valóban áttör-e olyan falakat egy ilyen kezdeményezés, mint amit várunk tőle, mint amiért ki lett találva. Mert a jó példa felmutatása a kezdeményezőktől és az abban részt vevő művészektől elvitathatatlan. Ráadásul az irodalom és a ’48-as forradalom és szabadságharc emlékezete kikerült a kötelező iskolai, fehér ing / fekete alj típusú, gyakran sajnos minden kreativitást nélkülöző megemlékezések keretei közül, hogy úgy mondjam, divat lett a forradalmár irodalom, divat lett a forradalmi megemlékezés.

Hogy ez hoz-e az irodalom iránt fogékonyabb fiatalokat, közelebb hozza-e a mai, alapvetően még mindig a fent említett alternatív zenei műfajok iránt érdeklődő tizenéveseket a magaskultúra, a papír irodalom, a színház világához, most még talán korai erről beszélni. Hogy a dolog nem áll meg hitelesítésnél, csak remélni tudjuk. Hogy a Petőfi versek, nem is beszélve a többi költőről nem Kiss Ádám, hanem Petőfi Sándor miatt legyen fontos, talán egy következő lépcső. De én még megérem.