A női Szellemirtókat különös 30 éves áthallások és némi könnyed nosztalgia menti meg a teljes érdektelenségtől. Az 1984-es verzió már inkább direkt a piacnak szánt panelremake-je nem érte el, hogy újabb generációk cuppanjanak rá: az igazi jófiú továbbra is Bill Murray marad.

Alapvetően nem lenne gond, ha egy ilyen filmet valamilyen koncepcióval gondolnának újra, megadva egyszerre az újraszórakoztatás és az újragondolás lehetőségét, teremtve az egésznek valami modern körítést. Részletek ebből ugyan megvalósultak az idén ugyanolyan címmel bemutatott, csak éppen női főszereplőkkel előadott szellemirtó csapattörténetben, de sajnos pont azok a részletek vannak meg, amik inkább egy globális piac újabb termékét, nem pedig egy legenda újjászületését tették a vászonra, természetesen 3D-ben, mi másban.

Folytatás itt.