A világ dicsősége – a valaha volt nagy család kicsivé válása (Szerelmes lettem kritika)

november 3, 2011

Egy üveg óbor, egy több évszázados olasz nemesi család, pompa, gazdagság és hagyományok, majd személyes nagyravágyás, mindent bontó szerelem, egy széteső család – az új évezred arisztokráciája? A szicíliai rendező, Luca Guadagnino meséje az olajvászonról festményről lepattanó családról, akiket az új szelek fújtak messze a meleg otthontól.

Olasz filmek esetében gyakran nagy szerepet kap a konyha. Ha a múltra gondolunk, ott van Fellini Satyriconja, az ókori római regény, a Trimalchio lakomájának döbbenetes adaptációja, ha a jelenre, itt a Bella Martha, ez a meghatóan kedves német-olasz koprodukciós szerelmi történet, amiben az élet sava-borsa megtalálható. A kettő között pedig számtalan alkotás a főzés és az étel motívumaival vagy éppen csak egy spagetti összeütésével. Ha több nem, ennyi biztosan van majdnem mindben.

Ezt a lécet a Szerelmes lettem című olasz film is megugorja, lévén a főszereplő család tulajdonában egy híres és elegáns milánói étterem. A film az első jelenetben szépen össze is hozza a családot a nagypapa, az addigra fogalommá lett Recchi név és a hozzá tartozó márka eddigi tulajdonosát. Az örökség végett is összejött család a jövőért izgul: a céget az apa és a cég körül eddig is sokat sertepertélő unoka, Edo kapja a lehetőséget a folytatásra. Neki egyébként más tervei vannak; egy saját, új, fiatalos étterem legjobb barátjával, Antonióval.

Nem csoda hát, ha a nagyapai kívánság meghiúsul, és az ízzel és élettel teli éttermet egy hűvösen elegáns londoni arab milliomos üzletember kívánja megvásárolni.

Az egyik bástya, az étterem ledőlése mellett a családi meghitt légkör is oszlani tűnik. Az oly egyedül lévő családanya (Tilda Swinton) ugyanis beleszeret fia barátjába, Antonióba, így aztán nemcsak a közös étterem gondolata megy fuccsba, hanem a családot is komoly tragédia fenyegeti.

https://www.youtube.com/watch?v=o5hCfDBUwWo

Épp a fent említett ókori rómaiak mondták ekkor: sic transit gloria mundi! Vagyis így múlik el a világ dicsősége. És valóban: a Szerelmes lettem című film – elsősorban a különös szerelmi szállal – a hanyatló, dekadens arisztokrata világ pontos és fájdalmas képe. A tiszta és érintetlen nemesi világ a film elején szemet kápráztató, a gazdag és művelt család, a művészetekre való különleges érzékenység, úri pompa és meleg szív egyszerre, akár egy festményt látnánk. A kicsinyes emberi tulajdonságok, a hirtelen jött szerelem, az Európába szétszaladt család, a londoni iparvilág már teljesen távol áll a film elején látott színes, meleg, érzelemdús személyektől és terektől. A szereplők hangulatát meghatározó, azt tükröző képi világ szép lassan kúsztatja át a családi filmet egyszemélyes drámába, a családanya drámájába.

Persze ehhez nem árt egy Tilda Swinton sem. A számtalan filmben (többek között Tarr Bél A londoni férfijában is) szereplő, nemrég ötvenedik életévét betöltő angol színésznő ezúttal a gazdag műkincskereskedő orosz feleségét alakítja. Tilda Swinton ezer arca és zsenialitása egyértelmű módon viszi a filmet, az első képkockától az utolsóig az ő cselekedetei és játéka adja a film központját és lényegét.

Jelen cikk a Képmás magazin 2010. novemberi számában jelent meg.