LastFM must to die

Avagy a zene mindenkié – ahogy már Kodály is megmondta, aki a magyarok Beethovenje volt. Vagy Bartókja, már nem emlékszem.

Mindenesetre én itt azon agonizálok, hogy az ember nem tud rendesen zenét hallgatni a neten, mert bekapcsolja a Slágert Danubiust NeoFM-et, amiből dübörög a reklám meg a változatosság, ami ugye gyönyörködtet, de most talán azt inkább mégsenem. Aztán hallgathat youtube playlistet, ami királyság, csak meg ne kérdezd, hogy akkor a minőség az hogy is van, mert még választ kapsz rá, és akkor jaj lesz neked.

Vagy hallgathatsz Last.fm-et, ami ugye az évek alatt nem kicsit lett piacvezető, hanem nagyon; illetve lett volna, ha lett volna piac, de nem volt. Csak Last FM. Majd valamikor fizetős lett a Last FM, ami a maga három dollárjával nyilván nem vágta földhöz a netezők széles körét. Én sem a havi 600 Ft miatt szakítottam régi és legnagyobb, talán máig tartó, de ma már csak titkolt szerelmemmel. Csak dacból. Miazhogyból. Meg azért, mert szerintem sem az internet feladata a fizetőkapuk felállítása. Filmek kapcsán erről egyszer már polemizáltam.

Na hamar rá kellene térnem a lényegre, csak előtte arról a magyar kezdeményezésről, ami talán török is, vagy fene is tudja. A lényeg, hogy a Soundklan hamar behalt, pedig jó volt, mert szép minőségben szólt, sok magyar zene volt benne, és a tök jók voltak a háttérképei.

No mindegy, ma már a Groovesharkon regisztráltam, ami ultrajó hely. A nyitólap egy egyszerű kereső, ahol pikpak betolhatunk valami zenét. Illetve egy ablakban megkaphatjuk a keresett előadót és valami hasonlót (én ugyan beírtam Manu Chaót, amire másodiknak megjelent Robbie Williams – hehh, ezen még javítani kell, bár nekem így is jó), és ezek a hasonlók szépen betolhatók egy playlistbe; menthetők, exportálhatók egy widgetbe. Lehet saját könyvtárunk, megnézhetünk és követhetünk másokat (twitteresedik a világ, no), lehet zenei stílus alapján generálni a jóságot, van Popular (vagyis a legnépszerűbb előadók) menüpont, amit persze legszívesebben törölnék, és persze nagyon hasznos a "People I might like" fül, ahol – valószínűleg kellő mennyiségű zene lejátszása után – megmondja, ki az én egyivású cimborám.